Oly egyedül vagyok az ablakon a vízcsepp már-már fagyott
Kinézek, de senkit sem látok senkit sem hallok, senki sem tekint be.
Az életem most oly magányos
Nem tudja, hogy e szív egymaga maga van
Hol vannak a barátok, akikkel szomorú perceimet nevetésre váltom?
Néha egy árny elsuhan, néha egy hang dúdol szüntalan
De mind ez kevés, mert elmúlik mind ez az egész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése