Ohh a sziporkázó nappal
A nap melege, sugarai érintik csupasz vállam
Mint egy elhalt test fekszem a fűben.
A termékeny talaj szívének dobbanásait hallom és közben a fák ágainak rezdüléseit
A madarak csicsergésére válaszolok egy elnémult hangon.
Kezemmel bele markolok a humuszos talajba, mint szerető belemarkol kedvese testébe és marja.
Én az vagyok egy szerelmes, méla, bolond.
Szeretem.
Jajj igen szeretem.
Szeretem a zöld kecsesen húzoszkodó lombokat, a föld illatát a madarak dalát.
Szeretek élni, éldegélni, csókokat lopni, attól kit szeretek és élvezni az életet.
Melegíts szerelemnek lángja, mert most tavasz van és virágok nyílnak kertemben, madarak énekelnek, tücskök ciripelnek.
Ezernyi illatot érzek a levegőben.
Még nincsen itt az ősz a halált hozó tél.
Most te vagy itt és én.
Mind a ketten vérrel és hússal teli vagyunk, csordultig erővel, szenvedéllyel s még nem halunk.
Tápláljuk a tavaszt, a nyarat.
A halál ideje nincsen itt még és testünket nem falja fel a föld, ahogy fekszünk.
Csak egymásra gondolunk fiatal, szerelmesek.
S élvezzük, ahogy minden, ami létezik reánk nevet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése